A vár korabeli elrendezésére az 1627-es leltárból következtethetünk: szerepel benn vendégház, a páter és az udvarbíró háza, kápolna, és gazdasági épületek. Ma már csak a nyugati, 5x5 m-es közel 2 m falvastagságú, négyemeletes torony áll, 20 m-es magasságban.

A belső falában még láthatóak az emeleteket elválasztó födémek gerendafészkei, a második emeleten pedig a kandallókürtő maradványai. A torony egyik sarka is leomlott, a megmaradt részeken beton-kiegészítések, javítások vannak. Védôfalainak, egyéb tornyainak csak alapfalai láthatóak, de ezek egy részét is föld borítja.

A várat castrum Almást először 1370-ben említik egy adománylevélben, amikor Bebek György királynéi tárnokmester és liptói ispán kapta meg I. Lajos királytól vámjaival, malmaival együtt Mátyás király 1470-ben dendelegi Pongrácz Jánosnak erdélyi vajdának, a székely ispánnak adományozta a várat a török elleni vitézségéért.

Pongrácz utód nélkül halt meg, ezért 1501-ben a birtok visszaszállt a koronára. II. Ulászló 107.000 forintos tartozása fejében Korvin Jánosnak adta, kinek halála után fia Kristóf, majd annak lányai öröklik.

Basta császári tábornok 1602-ben támadta a várat, amelyet védői a szabad elvonulás feltételével adtak át, de a németek a kivonulókat megtámadták, és nagyrészüket leölték. II. Rákóczi György fejedelemsége alatt 1658-ban a törökök támadásakor a várat felgyújtják, védőit elhurcolják.

Ezután a várat már nem építik újjá, 1808-ban a megmaradt falak, épületek romjait egy lóiskola építésére kezdték elhordani, és ha azt a vármegye meg nem tiltja, a várból semmi sem maradt volna.

Forrás: Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok (Panoráma, 1987)