Eredetileg magyar, később szász, ma már többségében román ajkú község Medgyestől délnyugatra, a szebeni út mentén. Feltehetően kezdetben a mindenkori királynék tulajdonában volt. Legalábbis neve: Asszonyfalva (németül: Frauendorf) erre enged következtetni. Német ajkú lakóit a többi Küküllő-menti településhez hasonlóan valószínűleg a XII. században telepítették be. Ők építették 1300-1350 között a község főterét díszítő gótikus erődtemplomot, a korábbi román stílusú templom köveinek felhasználásával. Az épületet a XIV. század végén, majd a XV. század második felében tovább bővítették és erősítették. Ebből az időből származik a templomhajó lőréses védőemelete. A Mindenszentek tiszteletére emelt egyhajós templom vastag falakon nyugvó tornya sajátos módon a szentélyből emelkedik ki. A templomot magas, ovális alaprajzú védőfal veszi körül, melyen belül kamrák sorakoznak. A védőfal kaputoronyban zárul, melyet vastag tölgyfakapu és csapórács védett. A templomtorony süvege alatt, a középkori erődtemplomokra jellemzően, fagyámokon nyugvó körerkély, galéria fut körbe. A szentély barokk Kálvária-oltára a XVIII. században készült. Az oltárképet két oldalról Szent Péter és Szent Pál apostolok szobra díszíti. A község román neve korábban Froue volt, ma Axente Sever. Itt látta meg ugyanis a napvilágot 1821-ben névadója, akit akkor még Ratiu-Baciu Ioannak (Rác-Bács Jánosnak) hívták. Kezdetben papnak készült, a balázsfalvi görög katolikus papneveldébe járt, ahonnan azonban eltanácsolták, mivel bírálta Leményi János püspököt magyarbarátságáért. Ratiu-Baciu Ioan magyaros hangzású nevét az 1848-as balázsfalvi népgyűlést követően cserélte a latinos hangzású Axente Severre. Hamarosan Avram Iancuval szabadcsapatokat alakítottak, melyekkel részt vettek a vízaknai , nagyenyedi és abrudbányai magyarellenes vérengzésekben. 2001-ben Asszonyfalván mindössze négy szász élt. Kettő közülük vegyes házasságban.