Bonchida már a XII. században jelentékeny helység, királyibirtok, a szomszédos székek királyi sóbányáinak tartozéka volt. A tatárok elvonulása után a XIII. század közepén népesedett újra.

A XIV. század végén kapcsolódik egybe a Bánffy család története Bonchidával, mikor Zsigmond király, 1387-ben kelt. oklevelével Tamás székely ispán fiának, Dénes mesternek, zólyomi ispánnak adományozta a hozzá tartozó helységekkel együtt. Ezután e család leszármazottjai birtokolták évszázadokon át.

A vár építésére valószínűleg az 1437. évi Budai Nagy Antal féle felkelés leverése után kaphatott engedélyt Bánffy István. A nemesi kúria első ízben 1536-ban szerepel egy oklevélben. Az 1614-ben ismét szereplő kúria azonban már nem egyszerű kúria, hanem vizesárokkal, védőfallal, toronnyal megerősített kastély lehetett, melyet Bánffy Dénes építtetett a dobokai vár köveiből.

Miután Bánffy Dénest 1674-ben lefejezték, az örökösök a kastélyt anyagi helyzetüknél fogva nem tudták gondozni, így az romlásnak indult.

Dénes fia György I. Lipót királytól a XVII-XVIII. század fordulóján kapta vissza az elkobzott birtokokat, és ő lett az erdélyi fejedelemség első főkormányzója, sőt 1696-ban grófi rangot is kapott. Bánffy György halála után a várkastély fiára, Dénes kolozsi főispánra, Mária Terézia tanácsosára és főlovászmesterére szállt. Ő építtette át 1748-1753 között barokk stílusban. Ekkor épült a lovarda és egyéb gazdasági épületek is.

A sarokbástyás kastély előtti hatalmas előudvart félkörívben veszik körül ezek az épületek, melyek a Malom-árok hídjánál találkoznak a kastély díszkapujával. Bánffy Dénes halála után 1780-ban, fia György lett az örökös, majd az ő halála után fia József. Az ő idejében a birtok csődbe ment. Bonchidát eladta Koburg hercegnek, aki a vásárt Bánffy Miklósnak engedte át. A kastély így 1858-ban Miklós grófé lett, aki Alsó-Fejér megye főispánja, titkos tanácsos, későbbi főpohárnokmester... A visszavonuló németek a kastélyt 1944-ben felgyújtották, és értékeit elvitték. Az elmúlt években megkezdődött állagmegóvása, helyreállítása.

A református templom XII. századi, korábbi egyhajós épület kerek apszisát a XIII. század második felében lebontották, mivel a templomot bővítették. Ekkor vált kéthajóssá, s ekkor kapta mai, egyenesen záródó szentélyét. A ma befalazott déli kapu az első, XII. századi egyházhoz tartozott, a befalazott két félköríves ablakhoz hasonlóan.

Forrás: Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok (Panoráma, 1987)