Az 1235-ben már álló várat nagy valószínűséggel az Aba nemzetség valamelyik tagja emeltette. II. András (1205-1235) a várat - a legkorábban ismert birtokosától - Andornok "mester"-tól vásárolta meg, majd V. István király (1239-1272) a Rosd nembeli Mihálynak és Demeternek adományozta 1270-ben.

A 13. század végén, a 14. század elején a környék tartományurának, az Aba nembeli Amadénak birtokába juthatott, majd a rozgonyi csata (1312) után a vár ismét királyi birtok lett.

Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) 1389-ben Füzért a Perényi családnak adományozta, ekkorra tehető a vár több lépcsőben történő kiépülése, melynek során gazdasági épületeket, palotaszárnyakat, kápolnát emeltek.

A várkápolna a 15. és a 16. század fordulója körül épült későgótikus stílusban. Szapolyai János (1487-1540) király koronázása (1526) után egy esztendeig e vár falai között őrizték a Szentkoronát.

A Perényi család kihalása után, 1567-ben a Báthory családé lett a vár, majd 1603 után a rossz hírű Báthory Erzsébet révén a Nádasdyaké.

A Nádasdyak az uradalomhoz tartozó falvakat, később magát a várat is elzálogosították a környékbeli birtokosoknak. A Wesselényi-féle összeesküvés kapcsán1670-ben, fő- és jószágvesztésre ítélték Nádasdy Ferencet, így Füzér a Kamara kezelésébe került.

Az idevezényelt német őrség a környéket ellepő "rebellisekkel" szemben csak nagy nehézségek árán tudta megvédeni a várat, ezért a Kamara az addigra minden katonai és gazdasági jelentőségét elveszített erődítményt 1686-ban felgyújtatta.

Forrás: Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ