Az Olduvai-szurdok Tanzánia észak-nyugati részén, a Ngorongoro Conservation Area területén fekszik. Louis Leakey kisebb-nagyobb megszakításokkal 1931-től végzett itt ásatasokat. Második felesége Mary Leakey, 1957-ben a legrégebbi emberrokon leletére bukkant: az 1,75 millió éves Zinjanthropus bosei (későbbi elnevezés szerint Australopithecus boisei) koponyájára. A lelet teljesen átértékelte azokat a nézeteket, mely szerint az emberiség bölcsője Ázsia lett volna. Az 1961-ben - szintén Mary Leakey által talált Homo Habilis, (Ügyes ember, az első szerszámhasználó ember) koponyájának lelete, mely lelet kora megegyezik az Australopithecus boisei korával - pedig rávilágított, hogy egy időben több emberszabású faj is élhetett azonos területen. Később 1976-ban férje halála után Mary Leakey visszatért Tanzániába és életének legérdekesebb leletére bukkant Laetoli-ban, 30 mérföldre délre az Olduvai-szurdoktól: három emberszabású majom (Australopithecus afarensis) 3,5 millió éve megkövesedett lábnyomaira. Ez pedig azt jelentette, hogy az emberszabásúakra előbb volt jellemző a két lábra állás, mint a koponyatérfogat változása. Mary Leakey 1996-ban, 83 évesen bekövetkezett haláláig még további 25 korai emberszabású leletére és 15 addig nem ismert álatfaj kövületére bukkant.

Olduvai egy az európaiak által félreértett szóból az Oldupai-ból ered, mely a területen található egyik növény, a vadszizál (Sansevieria ehrenbergiana) maszáj elnevezése.

A maszájok a vidék mai lakói, félnomád pásztorok, nilohamita származásúak. Minden maszáj törzs a maa nyelvet beszéli. Izrael elveszett törzseként is emlegetik őket történelmük miatt. A 15-16. században hagyták el a Nilus-völgyét és körülbelül a 17-18. században érték el mai lakóhelyüket Kenya és Tanzánia területén.