A város nyugati oldalán meredek mészsziklán épült a gót stílű, most már teljesen megújított lovagvár. Vajdahunyadot, mint koronabirtokot és határvidéki várat már IV. Béla és Nagy Lajos alatt említik, sőt némelyek - különösen a régebbi írók - a vár eredetét egészen a rómaiak idejéig viszik vissza, a mai vár alapítója azonban Szilágyi Erzsébet volt. A vár fő részeit Hunyadi János építtette, így: a várkápolnát, a lovagtermet magában foglaló, erkélyekkel ellátott várpalotát, a Nebojsza bástyát a többi bástyafalakkal és bástyatornyokkal együtt.

A várpalota fő dísze volt a két sor márványoszloppal elosztott lovagterem, padlatában Hunyadi, Szilágyi és az ország címereivel. Mátyás király a kaputornyot, a nagy hidat s a vár északkeleti szárnyát építtette fel olasz művészekkel. Mátyás után a várat Korvin János örökölte. Ura volt a várnak enyingi Török Bálint is, ki alatt a vár leégett, de felépíttette. Török Bálint után utódai örökölték a várat, mely azután Bethlen Gábor birtokába került, aki újonnan átépíttette; ő építtette a vár délkeleti szárnyát, de az ő építkezése inkább praktikus, mint művészi jellegű volt. Thököly Imre 1674-77. itt tartózkodott. A vár utolsó birtokosa Apafi Kata volt, aki után a kincstár vette át a várat.

I. Ferenc 30,000 frtot adott a vár helyreállítására. 1818-ban fel is építették, de a felépítés után beleütött a mennykő; 1824-ben ismét helyreállították. Az 1854-ben kiütött tűz ismét nagy károkat okozott. A várnak Arányi Lajos lelkes sürgetésére történt restaurációja Schultz Ferenc, majd Steindl Imre tervei szerint történt (372,000 forint költségen), de nincs befejezve. A vár egy részének utánzata nagy feltűnést keltett az 1896-iki milléniumi kiállításon.

Forrás: Pallas nagylexikona