A premontrei szerzetesek által építetett XIII. századi templom helyén két korábbi kis templom is állt. Az első - a régészeti leletek szerint - az Árpád-kori település XI. századi kis plébániatemploma volt, körötte XI. sz.-i temetővel. A második templom - a XII. század elején - a francia eredetű Aynard nemzetség által építettetett "falusi" templom, a nemzetség magánegyháza volt. A magánegyház plébániatemplomként is szolgálhatott, melyben belül az alapítók temetkeztek, köré pedig a falu népe. A régészek összesen 463 sírt tártak fel az 1986-os ásatások során.

A harmadik - ma is látható - későromán, koragótikus stílusú monostortemplomot is az Aynardok alapították. Leggazdagabb nemzetségi monostorainkhoz hasonlóan (Lébény, Ják, Türje) háromhajós, három pillérpárral tagolt és bazilikás rendszerű. A templom északi falához csatlakozott a szerzetesrend kolostora, kápolnával, kerengővel, műhelyekkel.

A hűtlenné vált Aynard leszármazottakat 1398-ban megfosztották zsámbéki birtokuktól, mely későbbi birtokosuk - a Maróthiak - kihalta után a királyra szállt. Mátyás király 1477-ben a premontrei szerzetesktől elvette és a pálosoknak adta át, akik újjáépítették a monostort és a kolostort.

A török idők után a visszatelepülők és a behívott német családok már nem a megrongált templomot, hanem a mai Főiskola (volt Zichy-kastély) helyén állt vár kápolnáját használták, majd 1750-ben új templomot építettek. Az 1763-as földrengés után, a község lakói megkezdték a rommá vált templom köveinek széthordását.

Valószinűleg teljesen elpusztul, ha Rómer Flóris és Henszlmann Imre művészettörténészek az 1870-es években fel nem hívták volna a figyelmet a templom megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Később, 1934-ben, Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit. A templomrom az 1980-as évek elejére ismét katasztrófális állapotba került. Az újabb ásatásokat Dercsényi Dezső vezette, a helyreállítás terveit Sedlmayr János készítette.

Forrás: Dercsényi Dezső-Valter Ilona, Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 184. szám (TKM Egyesület, 2005)